Egyrészt egy félresikerült gombnyomás miatt elveszett minden, amit írtam, másrészt amúgy is leszóltak, hogy minek rizsázok annyit, úgyhogy zanzásítva a tegnap:

A megkérdezésünk nélkül írtak fel minket egy olyan este fellépőlistájára, ahol minden résztvevőnek legalább ötven darab ezer forintos jegyet meg kellett venni. Végül nem mondtuk le, cserébe csak harminc jegyet vettünk, és biztosítottak minket, hogy fél tíz előtt nem kezdünk. A jegyeket féláron adtuk tovább.

Szinte minden ismerősöm lemondta az utolsó pillanatban a megjelenést, ezúton köszönet is Vioéknak, akik legalább vették a fáradtságot és eljöttek.

Az előzőleg megígért minimum fél tíz helyett kilenckor felzavartak minket a színpadra, majdnem fél órán keresztül húztuk a kezdést.

A szállító autóból kiszorította az erősítőmet a "konkurens" zenekar cucca, a beígért fullcső Fender sehol sem volt, a "tök jó Laney fejláda" egy legolcsóbb, zsizsihangú tranyós Laney fejből és egy mégzsizsibb hangú Behringer ládából állt (az ENGL helyett!!!). Egy 500 ezres gitár szólt egy 30 ezres erősítőn keresztül. "Szerencsére" még ezt sem lehetett hallani, mert befelé egyáltalán nem, kifelé is csak alig szólt a gitár. Így végig a nyakat néztem, mint valami kezdő.

Az énekeffekt a mikrofon és az effekt közé kötött helyi konverter miatt nem szólt, ezt a Hangmérnök Úr nem volt hajlandó kicserélni ("az biztos jó!"), így ezt sem tudtuk használni.

Tízkor közölték, hogy az utolsó, három perces számunkat már nem játszhatjuk el.

Végül pedig nem ittam semmit, mert az előzőleg összeszedett betegségtől már amúgy is kikészült a gyomrom.